1. Miért felajánlás kérdése a tegeződés?

A különböző kultúrákban eltérő megoldásokat alkalmazhatnak annak nyelvi kifejezésére, hogy két személy milyen (illetve mennyire szoros) kapcsolatban áll egymással. Magyarországon (vagy például német nyelven) alapvetően a tegező és nem tegező megoldások (önözés, magázás, teccikezés, tessékelés, illetve du, Sie) használata segít ebben. Az angolszász területeken például a megszólítási módokban – keresztnéven vagy vezetéknéven szólítanak meg valakit – tükröződik vissza, hogy a felek milyen kapcsolatban vannak. Ami azonban közös vonás: a „kitüntetett személy” jogosult kezdeményezni a közvetlenebb társalgási mód használatát, ezzel (is) jelezve a "kapcsolat státuszának" megváltozását.

 
2. Ki kezdeményezheti a tegeződést?

Nő és férfi kapcsolatában a nő; azonos neműek között az idősebb, üzleti, hivatali hierarchia esetén a magasabb rangú (mint „kitüntetett személy”) jogosult kezdeményezni a tegeződésre való áttérést.

Aki jogosult élni ezzel a gesztussal, jellemzően tisztában is van ezzel az „előjogával”. Súlyos bárdolatlanság ezért, ha valaki - különösen szándékosan - elorozva a másik jogát, megszegi ezt az elvet.

Fontos azonban tudni azt is: csak azért, mert az illem szabályai szerint mi vagyunk jogosultak felajánlani a tegeződést – ha nők vagyunk, vagy azonos neműek esetén az idősebbek, esetleg a hierarchiában elfoglalt helyünk jogosítana fel erre –, még nem jelenti azt, hogy fel kell ajánlanunk, még kevésbé, hogy jogosultak vagyunk visszaélésszerűen élni ezzel a gesztussal. Érezni kell, hogy a kapcsolat megérett-e erre a gesztusra, hogy a tegeződés felajánlása ne okozzon feszélyezettséget a másik számára.

Gyakori tévhit, hogy azt gondolják: a választott társalgási stílus falat emel a beszélgetők közé. Valójában korlátokat azzal lehet emelni vagy eltüntetni, hogy a választott társalgási stílus nyelvi fordulatait milyen módon használjuk. Tegezni és önözni is lehet elegánsan, választékos szókészlettel, használva az udvariassági formulákat, és lehet nyersen, direkten, névmásokkal teletűzdelt mondatokkal és tolakodó bárdolatlansággal is.

Azonban a nem kitüntetett helyzetben levő által kezdeményezett tegezés, vagy a túl korán kezdeményezett tegeződés (kapcsolat még nem érett meg rá) számos, olykor kifejezetten zavarba ejtő kérdést (esetleg komoly belső kételyt) is eredményezhet, amely nem tesz jót a kapcsolatnak:

• Miért akar a másik tegeződni? Nem tud „magázódni”?
• Feszélyezve (személyében elutasítva vagy távol tartva) érzi magát egy olyan kapcsolatban, ahol nem tegezik?
• Manipulatív szándékkal javasolta a tegeződést, mert így azt a hatást keltheti mintha „bizalmas viszonyban lennénk” és valami előnyt remél attól, hogy „mi már tegeződünk”?

Mind zavarba ejtő, ám sajnos jogos gondolat.

3. Tegeződés cégen belül?

Egyre gyakoribb, hogy egy cégen vagy egy közösségen belül (Facebook-csoport, üzleti klub, szakmai közösség stb.) a tegezés az egyezményes társalgási mód. Sajátos helyzet, de korántsem új: már a múlt század elején is jelen volt például az a szokás, hogy a közigazgatás tisztviselői tegezték egymást.

Azzal, hogy valaki egy olyan céghez lép be, vagy egy olyan közösséghez csatlakozik, amelyben a deklarált társalgási mód a tegeződés, azzal, hogy belépett, „ráutaló magatartással” elfogadja a közösség szabályait, így adott esetben a tegeződést is. (Az ugyanakkor a cégtől helyes döntés, ha belső szabályzatában (viselkedési kódexében) egyértelműen rögzíti ezt a helyzetet, mert így sok feszélyező pillanattól óvja meg a kollégáit.)

4. Tegeződés állásinterjún?

Noha a tegeződés lehet a cégkultúra része, állásinterjún bármelyik fél részéről felajánlani a tegeződést nem túl szerencsés ötlet. S nemcsak azért, mert a jelölt még nem a cég munkatársa, hanem azért is, mert egy világot mesél el, hogy milyen nyelvi kulturáltságról tesz tanúbizonyságot az interjúsorozat során. Így nem állhat elő később olyan helyzet, hogy egy üzleti partnerrel való kapcsolattartás során derül ki, hogy az új munkatárs sajnos járatlan a nem tegező társalgási módok biztonságos használatában. Ezzel akaratlanul is rongálja a cég jóhírét.

5. Hogyan lehet jól tegeződni?

Könnyű azt hinni, hogy tegeződni könnyebb, mint nem tegező formákat használni, ám nemcsak az idő előtt kezdeményezett tegeződés jelenthet gondot:

• A tegezés során is alkalmazni kell a varázsszavakat, az udvariassági formulák („Kérlek…”, „Légy olyan kedves…”, „Köszönöm”…)
• Nem kell lépten-nyomon minden mondatba beleszuszakolni az „te” névmásokat (ahogyan adott esetben az „ön” névmást sem). A személyes névmások mondatba való állandó bepasszírozása nélkül is kiderül, hogy önözzük vagy tegezzük egymást. Érdemes ugyanakkor arra is odafigyelni, hogy a személyes névmás az adott állítást vagy kérdést valóban sokkal személyesebbé teheti. Nem ugyanott van a hangsúly, ha valakitől azt kérdezzünk „Mi a véleményed?”, vagy azt, hogy „Neked mi a véleményed?” Ha szükségtelenül teletűzdeljük a mondatainkat személyes névmásokkal, beszédmódunk távolságtartóbbnak, sőt személyeskedőbbnek is hat.
• Mindannyian tudjuk, a felajánlott tegeződést visszautasítani sértés. Ezért ha a helyzet még oly zavarba ejtő is, akinek felajánlották a tegeződést, a legritkább esetben utasítja vissza. Ám akár vállalja a visszautasítás ódiumát (amit olykor bizony fel kell és érdemes vállalni) akár kénytelen-kelletlen „belemegy a játékba”, ez a gesztus azt eredményezheti, hogy fenntartásokkal fog viseltetni a felajánló iránt. Vagy ami még rosszabb - ha erre lehetősége lesz -, inkább elkerüli.
• Ha már egyszer összetegeződtünk valakivel, utána már az etikett szerint nem lehet visszatérni nem tegező társalgási módra!
• S végül, talán a legfontosabb: sajnos sokan beleesnek abba a csapdába, hogy a tegezés ténye okán feljogosítva érzik magukat bizalmasabb témák feszegetésre, akár tolakodó kérdéseket feltéve, akár magánügyekkel traktálva másokat.

Önözni valakit nem sértés, sőt: a 2019-es kutatásban a megkérdezettek 63%-a szerint a magázódás a tiszteletadás módja. Ezért, még ha mi vagyunk is jogosultak kezdeményezni a tegeződést, érdemes megszívlelnünk a múlt század elején íródott Az Új Idők Illemkódexének örökzöld intelmét:

„… először a szív tegezzen,

… csak azután a száj.”