A mobiltelefon sajátos új élethelyzeteket, új szokásokat és új elvárásokat is hozott az életünkbe.
Korábban, ha valakit nem tudtak elérni a hagyományos vonalas telefonon vagy ismételten próbálkoztak (a „hőskorban” üzenetrögzítő sem volt), vagy a munkatársnál hagyhattak üzenetet, aki a „mandátuma szerint” tett ígéretet visszahívásra vagy javasolt egy időpontot, amikor a keresett fél elérhető...

Az üzenetrögzítő megjelenése árnyalta és végül a mobiltelefon, teljesen összekuszálta a képet.

Ma sokan nem szeretik az üzenetrögzítőt. Vannak, akik nem hallgatják vissza, inkább visszahívják az üzenethagyót, vannak, akik nem szeretnek „egy géppel beszélni” és inkább az ismételt hívást választják. Ugyanakkor több multinacionális cég belső protokolljának része a hangüzenet hagyása és fogadása.

Mit érdemes hát tudnunk?

Amennyiben a telefon a hívás során üzenetrögzítőre vált, úgy elegáns, ha nem tesszük le, hanem, ha már így alakult, üzenetet hagyunk.
Jó azonban, ha emlékeztetjük magunkat: ha üzenetet hagytunk valakinek és visszahívást kértünk, 24 órán belül nem illik ismételten hívnunk.

Érdemes ezért megfontolni, úgy hagyjunk üzenetet, hogy megmondjuk a hívásunk okát (a másik fél fel tudjon készülni a beszélgetésre) és azt ígérjük, hogy egy későbbi, alkalmasabb időpontban jelentkezünk ismét. (Természetesen ez a későbbi, alkalmas időpont nem öt perc múlva és ismételten öt perc múlva, és újra öt perc múlva legyen.)

Soha ne kérjünk visszahívást, ha szívességet szeretnénk kérni a másik féltől! Nemcsak bárdolatlanság, hanem saját ügyünknek is rossz prókátorai vagyunk. Mi mit gondolnánk arról, aki szívességet akar kérni és még visszahívást is kér?

Egyes cégeknél, vonalas telefonoknál a céges „protokoll” része, hogy a munkatársak üzeneteket vehetnek fel egymásnak és az esetleges fontos információk megtudakolása mellett, ígéretet tehetnek a visszahívásra. Amennyiben ilyen ígéretre fel van jogosítva a kollégánk, akkor a felelősség már a mi vállunkat nyomja, hogy az ígért időben csakugyan visszahívjuk a másik felet. Mindenkihez méltatlan játszma arra hivatkozni a visszahívás elmaradása miatt, hogy a munkatársunk „nem adta át az üzenetet”.

Gyakran ad félreértésre okot: a hívó, minden üzenet nélkül letéve a telefont, választ, visszahívást vár.
Egy hívás fontosságát az is mutatja, hogy a hívó, hagy-e bármilyen üzenetet. Amennyiben nincs ilyen kérést tartalmazó üzenet, a hívottnak nem kell visszahívnia őt – még akkor sem, ha hívásazonosító okán látható, hogy ki is kereste. Akkor pedig végképp nem elvárható a visszahívás, ha egy ismeretlen szám jelet csak meg a kijelzőn.

Ám amennyiben a hívott mégis visszahívja az őt keresőt, a visszahívott tekintse a hívását, annak ami, egy figyelmes és előzékeny gesztusnak - még akkor is, ha jó ismerősök.

Ugyanakkor azt se feledjük, amennyiben a hívott fél visszahív bennünket, mindig kezdjük a beszélgetést azzal, hogy értékelve a gesztusát, megköszönjük a visszahívást!

Visszahívás? Igen? Nem?

Cimke: etikett üzenetrögzítő visszahívás

Visszahívás? Igen? Nem?

Erdős Zsuzsanna