Az ünnepek egyik neuralgikus pontja a pontosság.

Gyakran előfordul ilyenkor, hogy az egyik időpontról és helyszínről érkezünk a másikra, vándorol az ifjú pár, a család, mert senkit sem akarnak megbántani.

Így az egész már sokkal jobban hasonlít gyerekkorunk akadályversenyeire, ahol minden állomásnál nézték a részidőnket és újabb feladatokat kaptunk...

Ha emlékszünk, akkor tudjuk: ritkán fordult elő, hogy valamennyi akadályt hibátlanul vettük és a szintidőt is tartani tudtuk úgy, hogy közben mindig történt egy-egy csapattárssal valamilyen kisebb-nagyobb malőr.
Gyakran az ünnepi „vándorlás” is ilyen, különösen, ha napi két vagy több állomás is be van ütemezve. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy a „vándorlók” hajszoltak, a „várakozók” türelmetlenek és oda a meghitt hangulat…

Mi tegyünk hát?

Legyünk nagyvonalúak, praktikusak és őrizzük meg a humorérzékünket – bármelyik pozícióban is vagyunk:

Az a tény, hogy a vándorlók érkeznek – egy dolgot biztosan jelent: fontos nekik, hogy eljöjjenek.
Lelet, hogy nem akarják a házigazdákat megbántani azzal, hogy nem töltenek az ünnepi alkalmakkor egy kis időt közösen, de valószínűleg ennél többről is szó van: vágynak ők is a közösen együtt töltött percekre!
Erre a szándékra fókuszáljunk hát mindannyian!
Érdemes előre egyeztetni tehát, ki, mikorra várhatja a vándorlókat és mikor kell tovább indulniuk.
Azt is érdemes tisztázni: lesz-e különleges program vagy menü, és az mikorra készül el.
A vendéglátónak érdemes olyan menüt összeállítania, amely „pontatlanságbiztos”.
Így nem lesznek sértődések abból, hogy „Mire megérkeztek, addigra kihűlt az étel”.
Nem baj, ha az ünnepi menü nem a „Nagy Kedvenc”. Azt készítsünk inkább egy békésebb hétvégére. Most inkább a jó hangulatra fókuszáljunk! Olyan ételek kerüljenek az asztalra, amelyek elbírják a hosszú beszélgetéseket, az ajándékok miatt fel-felugráló, boldog gyereket.
Bártan teremtsünk új hagyományokat!
Hiszen mi a jobb? Minden évben az újra és újra előjövő neheztelés, vagy egy olyan menü és „szertartás”, amely elbírja az ünnepi forgalom okozta késéseket és szertelenséget?
A későknek – legyen bármi a késésük oka – el kell fogadniuk, hogy ha egy nagyobb társasághoz csatlakoznak, akkor akár nélkülük is elkezdődhetett az ünneplés.
Miután megérkeznek, minden felhajtás nélkül egyszerűen csak csatlakozzanak a többiekhez és élvezzék még a napból rendelkezésre álló időt.
Ne csináljanak belőle hatalmi játszmát! „…, de megvárhattatok volna!” „Idejében indulhattatok volna!” mondatok sehová sem vezetnek. Jobb úgy megközelíteni: „Végre-valahára épségben itt vagyunk…” „Jó, hogy épségben megérkeztetek…”
A vendégváróknak azt is meg kell értenie: nem könnyű felkerekedni újra és újra. Megbírkózni azzal, hogy a gyerekek esetleg még maradni akarnak játszani. Tapintatosan továbbindulni úgy, hogy jelenlegi vendéglátó ne bántódjon meg a továbbindulás miatt és még a gondolatát is elhessegetni annak, hogy esetleg úgy érezzék, kevésbé fontosak, mint a jövőbeni házigazdák.
Az esetleges késéseket menet közben azonnal jelezzük és a valós késési időtartamot is!A „mindjárt ott leszünk” és valójában 2 óra múlva érkezünk meg – a vendégvárók semmibevétele.
Erre ugyanis nincs mentség, mert mi akadályozta meg a vándorlókat az eltelt két óra alatt az érkezési időpont pontosításában?
Mondjuk inkább az igazat: „Elnézést, igyekszünk, de ezt most elrontottuk, sajnos késni fogunk…”
A másik fél pedig – a szeretet ünnepén – gyakorolja az empátia, a nagylelkűség és a megbocsátás erényét. Pusztán azért, mert valami nekünk kellemetlen, még közel sem biztos, hogy a másikat a megbántás szándéka vezeti, lehet, hogy egyszerűen csak ügyetlen! (Nyugtassuk inkább meg, hogy nincs semmi baj! … és – talán - ne azonnal ajánljuk fel fanyar humorral, hogy jövőre vekkert kap ajándékba…)Élvezzük, hát az ünnepeket!
… és ha lehet, ne késsünk,…

de ami a legfontosabb: épségben és derűsen érkezzünk meg mindenhová!

Ünnepi pontosság

Cimke: etikett pontosság

Ünnepi pontosság

Erdős Zsuzsanna