Az ősz az állásváltoztatások időszaka.

Sokan tervezik úgy, hogy a következő évet már egy új munkahelyen töltik. Azért, mert úgy döntöttünk, hogy az életünk egy korszakát lezárjuk, talán mert az új munkahely nagyobb segítségünkre van álmaink megvalósulásában, esetleg éppen az a régóta vágyott álommunka, még nem jelenti azt, hogy minden hidat felégetve kellene elhagyunk régi kollégáinkat.

Annak érdekében, hogy elegánsan távozzunk és, hogy a régi munkatársaink később is minden keserű mellékíz nélkül gondoljanak ránk, érdemes néhány dolgot szem előtt tartanunk:

A céges protokollt betartva tájékoztassuk a vezetőket (a munkáltatói jog gyakorlóját, a közvetlen felettest) a döntésünkről.

Írjon elő bármilyen sorrendet is a belső szabályzat, kérjük azt, hogy lehetőleg minden érdekelttel személyesen beszélhessünk és tájékoztassuk a döntésünkről. Hiszen senki nem örül, ha másoktól tudja meg, hogy a közvetlen munkatársa el akar menni, vagy ha a tudta nélkül már előkészítették egy munkatárs távozását, noha ő a munkáltatói jog gyakorlója.

Nem kell magyarázkodnunk a döntésünk miatt, de egy rövid magyarázatot adhatunk.

A magyarázatunk ne a jelenlegi munkahely, illetve kollégák kritizálása legyen (még akkor sem, ha feszültebb volt a hangulat), hanem az új lehetőség vonzó volta, akár egészen röviden: "Felkínálkozott egy olyan lehetőség, amelynek nem tudtam ellenállni." (Azt az adott helyzet dönti el, hogy elmondjuk-e hová megyünk tovább, de erre semmi sem kötelez bennünket.)

Mivel a mi döntésünk a távozás - hacsak másban nem állapodunk meg a munkáltatóval - a munka törvénykönyve szerint a felmondási időt teljes egészében le kell dolgoznunk. (Nincs felmentési idő)

Úgy elegáns, ha meg is tesszük. Pusztán azért, mert már az utolsó homokszemek peregnek a céges homokóránkban, a munkánk minőségén ennek nem szabad meglátszania, sőt!

Amennyiben azt kérik tőlünk, hogy tanítsuk be valamelyik munkatársunkat, ennek a kérésnek, nemcsak erkölcsi, de jogi kötelezettségünk is eleget tenni. Mint ahogyan az is, hogy úgy adjuk át a munkakörünket és az eszközeinket, ahogyan azt tőlünk kérik.

…és végül, a legfontosabb:

Köszönjük meg a munkatársainknak (ne csak a közvetlen munkatársaknak, és ne csak a "fontos" embereknek!) az együtt töltött időt, a közös munkát, a nekünk nyújtott segítségüket, az általuk szerezett tapasztalatokat (Köszönetünk legyen személyes, őszinte, és ha olyan volt a kapcsolat, akkor egy apró figyelmességgel is meglephetjük őket - például bonbonnal.)

Sokan távoznak kevéssé elegánsan a munkahelyükről, azonban két dolgot elfelednek:

Híre megy (és mindig híre megy!) a nem éppen stílusos távozásnak, ami nem tünteti fel a távozót vonzó színben.

A régi munkatársak a jövőben ismét a kollégáik, vagy az üzleti partnereik lehetnek - és semmi ok sincs abban reménykedni, hogy időközben elfeledik, ha a távozó viselkedése kívánnivalót hagyott maga után.

Sose feledjük hát: Búcsúzni, csak szépen érdemes!

Búcsúzni csak szépen érdemes

Cimke: búcsúzás hidak felégetése távozás

Búcsúzni csak szépen érdemes

Erdős Zsuzsanna